2007 óta a menekülttáborokat részben átszervezték. Funkcióik megváltoztak, a menekültek helyzete is módosult. Ma az újonnan érkezettek – a kérelmezők – két táborba kerülnek: Debrecenbe és Békéscsabára. A csabai tábor zárt, őrzött szállássá alakítása még tart. Itt a beérkezők a tábor területét nem hagyhatják el. A debreceni tábor azonban nyitott, a táborlakók ki-kijárhatnak. Ma is a bicskei tábor a legszínvonalasabb. Itt kapnak elhelyezést az oltalmazottak és a státuszosok. Oltalmazott az, aki ötéves tartózkodási engedéllyel rendelkezik, a státuszos tizenöt évre kap engedélyt.
A kora szeptemberi reggelen, amikor először léptem át a bicskei tábor kapuját, minden feltűnően nyugodt, csendes volt, mintha üres házak között járnék. Az emberek még aludtak. Bekopogtattunk a lakókhoz. Egy nigériai asszony kétségbeesett jajongására emlékszem: levegő után kapkodva, zokogva kért segítséget. Hetente egyszer tanítottam Bicskén. Ő lett óráim leghűségesebb látogatója.
Eleinte sokszor sírt, nem figyelt. Próbáltam beszéltetni, személyes történetéről kérdeztem. Hamar beláttam: jobb, ha ezt nem firtatom. Félelem látszott a tekintetében. Ilyenkor nem rám, oldalt nézett, és szaporábban ejtette a szavakat, valamit motyogott az orra alatt, és halkan sírdogált. Jól beszélt angolul, de szokatlan dialektusban. Figyelnem kellett, hogy értsem, amit mond. Évek óta élt már itt. Még Nigériában meghalt a férje. Annak bátyja aztán rabszolgaként használta, tulajdonának tekintette. Ebből a helyzetből menekült. Ügye magyarországi tárgyalásán a tolmács félrefordította, amit mondott, mert nem értette a dialektusát. A kérelmét így nem fogadták el, és kiutasították az országból. A traumatizált menekültekkel foglalkozó pszichológusok nem nyugodtak bele az ítéletbe. A fellebbezés nyomán kiderült a tolmács tévedése, aki az eset miatt felhagyott a fordítással. Az újabb vizsgálat évekig tartott. A bizonytalanság fojtogató, a nigériai asszony mégis tanult magyarul. Dolgozni is eljárt, amennyire tehette. Mindig eljött az óráimra. Tekintete lassan kisimult, derűsebbé vált, megtudtam, hogy tüneményes a humora. Nagyokat tudott nevetni. Egyre jobban értett magyarul, de szemérmessége miatt a beszéddel voltak nehézségei. Egy idő után észrevettem, hogy valaminek a lelke legmélyén örül. Nem mesélte, de megtudtam: ideiglenes letelepedési engedélyt kapott. Boldoggá tette, úgy viselkedett, mint akit ajándékkal lepnek meg, és alig hiszi, hogy neki szól. Büszke volt, hogy itt maradhat, és lehetőséget kap az új életre. Amikor el kellett hagynia a tábort, Budapestre költözött. Úgy hallottam, megtalálta a helyét.
(illusztráció: Bálint Endre | Múmiák)
További véleményeket olvashat a Bevándorlók – Mellettünk blogon.
